2013. jún. 17.

49. Rodostói Cseresznye Fesztivál, 11. Magyar Nap Rodostóban – egy gyors beszámoló


(Kép forrása: Kép forrása: http://www.tekirdag.bel.tr/ )

49. rodostói Cseresznye Fesztivál, 11. Magyar Nap Rodostóban
– egy gyors beszámoló

2013.06.15 – szombat: a magyarok „bevették” Rodostót. :)


De előtte szóljak egy pár szót a Cseresznye Fesztiválról is.
A megnyitón sajnos nem tudtam ott lenni, ami Naip falucskában volt, de a felvonuláson igen. Minden évben megtartják a főutcán végig vonuló tömeges ünneplést. Több országból érkeztek tánccsoportok, többek közt: Bulgária, Koszovó, Mexikó, Románia, Ukrajna és Magyarország. Szuper napnak ígérkezett.
Apró, pár szemes kis cseresznye csomagot dobáltak, adogattak a sétáló és nézelődő embereknek. Este pedig koncertek voltak.
A második és a harmadik napon is város szerte programok, versenyek voltak. Én személy szerint úgy látom hogy a fesztivál igazán megmozdította a lakosságot. Úgy hallom vissza, hogy nagyon tetszettek a külföldi táncosok, fellépők az embereknek.

Szombaton pedig eljött a várva várt Magyar Nap. 
Ha megengeditek, hogy hozzá tehetek egy kis személyes hozzászólást, le kell  írjam nektek, hogy tavaly március óta amióta itt élek ennyire még nem vártam ezt a fesztivált. Néha eléggé elönt a honvágy, olykor-olykor mikor ez az érzés eluralkodik rajtam megnézek egy magyar filmet, zenéket hallgatok vagy régi fotókat nézegetek a városomról. Gondolhatjátok mennyire vártam már ezt a napot. Sok-sok magyar együtt, nagy beszélgetések és új embereket ismerhetek meg.
A magyar nap előtti délutánon a városban (szerencsémre) összefutottam egy pár a Veszprémi Légierő Zenekar tagjával, így csatlakozhattam hozzájuk, és már akkor elkezdődött a „magyar láz” bennem. Teáztunk velük, egy kicsit sétálgattunk a belvárosban és megismertük egymást.
Tömérdek kérdéseket tettek fel a törökökkel, a kultúrával, történelemmel és az itteni élettel kapcsolatosan. Néha alig-alig bírtam szusszal, de csak beszéltem, meséltem és nem állt be a csőröm.

Másnap reggel 10:30-kor kezdődött a Városházán a magyarok menete.
Ott találkoztam egy pár Törökországban élő magyarral, együtt verődtünk a csapathoz. Volt itt kárpátaljai, beregszászi, sepsiszentgyörgyi, sárospataki, veszprémi, kecskeméti, isztambuli magyar, ankarai magyar stb. Ha meg kellene saccolnom a létszámot kb. 150 emberre jönne ki. Voltak lovas huszárok is.
Ahogy a delegáció látogatása a városházán és az önkormányzatnál véget ért, úgy indult el a menet a Rákóczi múzeumhoz, hiszen a program ott folytatódott.
Egyszerűen szuper és felemelő érzés volt így végig vonulni az utcán, magyarként. Azokon az utakon ahol nap mint nap áthaladok, de ez mégis más volt, mint a többi. A lakosság kiállt az erkélyre, tapsoltak, videóztak, fényképeztek és integettek nekünk.

Amint odaértünk a múzeumhoz, el is kezdődtek a beszédek. Az ankarai nagykövet úr szólalt fel, utána a rodostói polgármester úr végül a Török- Magyar Baráti Társaság elnöke. 






Mindhármuk beszédében elhangoztak török-magyar és történelmi kötelékek, valamint II. Rákóczi Ferenc emlékének fontossága. Koszorúzás következett.

Az érkező városok delegációi koszorút helyeztek el Rákóczi mellszobra alatt. Később egy könyvbemutatót láthattunk („Rodostói magyar menekült otthonok” című könyv) és felszólalt a könyv írója is. Ezután elindult a menet újra, végig a part mentén. A delegáció és a zenekar tagjai ebédelni mentek, itt volt egy kis szünet, mindenki szétszéledt. 

Majd egy óra múlva újra elindult a menet a Béke és a Szabadság parkjába, ahova már a német küldöttség is csatlakozott.


Ott hallhattuk a Légierő Zenekartól a Rákóczi indulót. (Az alábbi linken meg lehet hallgatni és tekinteni is )
Légierő Zenekar-Rákóczi Induló, - Rodostó,Magyar Nap 

Ez után a küldöttség újra koszorúzott itt is és ezek után a Mikes Kelemen Parkban is. A menet egy hirtelen és gyors eső miatt szétszéledt. A 3 kemálok parkjában folytatódott a program. Ott a Kárpátaljáról érkezett Hagyomány Őrző Egyesület előadása fogadta a nézőket. A szemerkélő eső ellenére elég sokan összegyűltek körülöttük és nézték az előadást. Tapsoltak, videóztak, fényképezkedtek az előadókkal. 

Egy kis műsorral készültek. Bemutattak egy kuruc-labanc történelmi eseményt. Nagyon szórakoztató volt.
Újra következett egy kis szünet.
Körülbelül másfél órával később a rodostói Vitorlázók Klubjában megkezdődött a borkóstoló, ahol a delegáció tagjai megkóstolhatták a trákiai és magyar borok különlegességeit, valamint beszédet mondott Prof.Dr. Ertan Anli – Ankarai Egyetem Mérnöki Karának, Élelmiszermérnöki Szakának tanára és a Cumhuriyet török napilap újságírója, Gál Helga – borszakértő, valamint Demeter Endre – bortermelő, a TOKAJ vidéke borainak szakértője.

Közben a tűzön, egy óriási fazékban rotyogott a fenséges illatú gulyásleves. Tálaltak fel magyar készítésű friss pogácsát és mindenki kóstolhatott a különböző borok közül.


Szép lassan gyülekeztek az emberek, majd megnyitották a Magyar Estet egy Csínom Palkó nótával. Az emberek rákezdtek, és aki tudta énekelte az énekesnővel együtt, aki saját gitárján kísérte magát. Felemelő érzés volt. Ez után tálalták a gulyást és a borokat. Majd a „vacsora” után következett a mulatság. A veszprémi Légierő Zenekar szolgáltatta a zenét az esthez. Valami bámulatos muzsikát varázsoltak oda. A zenekar egyik tagja énekelt - Dervalics Róbert zászlós – aki mindenkit meglepett mennyire szuper hangja van.

 A nagykövet úr, az isztambuli konzul úr és a polgármester úr is nagyon nyitott és szimpatikus emberek. Mindenki nagyon élvezte az éjszakába nyúló mulatozást. Ez úton szeretném megköszönni hogy részt vehettem valamint minden előadónak, akik részt vettek abban, hogy így 1500km-re is akár a hazámtól, de egy picit újra otthon érezhettem magam. Köszönöm. :)
A cseresznye fesztivál pedig vasárnap este egy fél órás tűzijátékkal zárult.
….és ne feledjétek, ugyanitt, ugyanekkor jövőre is  ;)
Nushe voltam.

1 megjegyzés:

Kósa Márta írta...

Köszi a tudósítáást!