2011. nov. 25.

Rossz hír .....

Sziasztok! Újra itt. Nehéz nekem most írni, mert rengeteg minden kavarog a fejemben. Ami a lényeg, sajnos elutasították a férjem tartózkodási kártyáját. :( :(

Szomorúan olvastuk mikor megjött a levél...Ráadásul elmesélem nektek hogy is zajlott.  
November 14. Reggel : Amint felkeltem, szokás szerint én keltem hamarabb :) Izgatottan hogy ma végre megérkezik a levél.




Hozzáteszem, ma november 14.-én éjfélkor lejár a férjem kapott vízuma. Pontosan 3 hónappal ezelőtt adtuk be a kérvényt a kártyához. Igen, így kihúzták hogy az utolsó pillanatban kell megkapjuk...Reménykedtünk...

Megjött a postás, éppen reggelihez készülődtünk és indultunk volna a BÁH-ba (ígyis úgyis be kellett volna mennünk a vízum miatt vagy a kártya miatt), szóval már el voltunk készülve.
Mikor felolvastam a levelet, potyogtak a könnyeim... :( Már átolvasni az egészet sem volt lelki erőm hogy miért, már ott elakadtam hogy "elutasítottam".... :(

Megöleltük egymást és sírtunk kicsit.. próbáltuk megérteni miért is történik ez, nem számítottunk rá , de mégis megtörtént. Kétségbe estünk hogy most mi lesz? El kell váljunk újra? Amikor már összekötöttük az életünket? Vagy mi lesz most? Fellebbezés? De azt hogyan ? Mi lesz ha azt is elutasítják... sorolhatnám mennyi gondolat cikázott az agyunkban....de teljesen széttört bennünk és legfőképpen a páromban a Magyarországba vetett hite, hogy lehet itt élni normálisan is.. 3hónap "kemény munkája" talán most semmibe vész?
Mi lesz most?
Miért kell szétszedni egy újonnan kezdődő kis család életét? Mi lenne ha most lenne egy kisbabánk? Akkor ha elutasítják, szét szedik a családot darabjára? Vagy mégis mit gondolnak, azután mi után kiderült hogy nem érdek házasság....na de mindegy...ezek csak kérdések, sajnos ők csak a "hideg" oldalt látják....na meg a törvények....

Érzéseimet nem tudom szavakba önteni még a mai napig rossz ha visszagondolok rá.
Na de rátérek a lényegre.... Bementünk a BÁH-ba, vízumot kérni. Egy hónapra meghosszabbították neki,mert mondtuk hogy semmiképpen nem fogadjuk el a döntést és fellebbezéssel fogunk élni. Amire van 15 napunk.

A döntésüket azzal magyarázzák hogy , " az anyagi fedezet nem elég ahhoz hogy ne legyen a Magyar Köztársaság terhére"....a másik pedig a "teljeskörű egészségbiztosítás hiánya"...
Hát könyörgöm, ha nekik 400ezer Ft nem elég.... Az is baj volt, hogy mivel én eltartott vagyok, vagyis tanuló, nincs önálló keresetem így nem tudom eltartani. Megpróbáltuk azt hogy a nővérem vállalja mint eltartó, de mivel nem számít családtagnak, csak az számít neki családtagnak akin keresztül kéri meg a tartózkodási kártyát.Tehát csakis kizárólag én lehetek az eltartó vagy Ő maga lehet Öneltartó. De azt hiszem ezeket leírtam az előbbi blog bejegyzésekben.
A biztosításról pedig annyit, hogy nem 1-2 ismerősöm mondta hogy nekik elfogadták, sőőőt a bankba mielőtt megcsináltattuk, én is külön felhívtam a Budapesti fő bankjukat hogy elfogadja a BÁH a biztosításukat, mondták hogy igen, elfogadják.Aztán még mielőtt megcsináltuk a szerződést aki kötötte nekünk, ö is megkérdezte előtte nekünk.Ők is ezt mondták neki.
Így megkötöttük, negyed évente 9000 Ft-ot kell fizetni. Jelenleg 3 napunk van, azaz jövőhét kedden (amikor is zárva van a BÁH), le kell adnunk vagy elküldeni a fellebbezést (ami persze nem ingyenes, 5500ft-os illetékbélyeg kell rá)!!! Ügyvédet kerestünk, találtunk, de még várunk hogy mit mond. Talán sikerül nekem is munkát találni, de ez még nem biztos.
Nehéz így. :(
Itt van nekem a fősuli, ahol igaz már csak 3 tantárgyam van+ szakdoga, épp most van 2 vizsgám, de úgy érzem egyszerűen nincs lelki erőm, nincs őszintén kedvem sem, és segítségem sem megcsinálni. Anyagilag sem állunk olyan fényesen. :( Ha most a fellebbezést is elutasítják, akkor viszont kitiltják Magyarországról a páromat (PEDIG A FÉRJEM!!!!!!!!!!!!!!!!), teszem hozzá nem tudom pontosan mennyi időre.Talán 1 év.

Van egy B tervünk ha nem jönne össze, viszont az nem tudom mennyire lenne jó nekünk.
Ha nem jön össze, kiköltözünk Rodostóba, nekem a suli az egyenlőre úgy marad majd ahogy van, tehát szerintem halasztanék, hogyha nem sikerülne. Elég nehéz így az ügy... :( Na de majd lesz valahogy...Isten kezében vagyunk, valamiért ez is így történt, és ezt Ő tudja a legjobban. Nem így van? Köszönöm hogy elolvastál.... Amint lesz változás, írni fogok. Üdv,Nushe voltam.






5 megjegyzés:

Kósa Márta írta...

Nos kedves szomorú leányzó!
Az egyetlen, amit nem tehetsz meg, hogy a sulit félbe hagyod!!!
Ilyen őrültség eszedbe se jusson.
Keress magadnak valami helyet, ahol bejelentenek, aztán lesz valami biztosan.
Csak a sulit, azt ne, mert az élet túl hosszú és bonyolult ahhoz, hogy az eddigi tanulást sutba dobd.
Mi a szakdoga témája?

Unknown írta...

Törökország, persze :) és a turizmusa. :)

Petra írta...

Ne add fel, ha kitarto vagy, talalsz valami melot.

Hidd el, rengetegen kihasznaljak a hazassaggal kapott allampolgarsagi es egyeb jogokat. NE AZ ORSZAGOT UTALD, hanem azokat az embereket, akik miatt ilyen szigorunak kell lenni.

Tudom, hogy ez nem segit, de a jo es azert küzdö emberekkel jo dolgok törtennek. Csak gyözzük kivarni...

Lara írta...

Kitartast Nushe. Remélem az ügyvéd talal valami törvényt, fellebbezzetek és higyjetek benne, hogy sikerül.... Üdv..

Évi írta...

Szia Nushe! Rendszeres olvasód lettem, mert az én párom is Török. Mi most szeretnénk összeházasodni és tartózkodási engedélyt kérni. Nem is tudom mit mondjak Neked! Bízzál benne, az nem lehet, hogy nincs megoldás! Mondom most Neked és közben egy világ omlott össze bennem. 11 év után találtam egy csodálatos férfit, akit imádok és viszont imád! 11 év után újra úgy érzem, hogy BOLDOG vagyok!!! Olvasom a soraid és félek!!! Most tudatosult, hogy elveszíthetem amire 41 évig vártam!!!!!!